A göndörhajú végigzötyögött a sárga villamossal át Budára, miközben sűrű hó födte a várost és mások még az igazak álmát aludták. Ez tuti, mert szombaton a legtöbb embere pihen délelőtt, nem pedig azon igyekezik, hogy minél előbb eljusson egy olyan helyre, ahol ezer kilométer kell lefutnia, ötszázhuszonnyolc kiló súlyt kell emelgetnie, és hatvanezer fokban meg kell fulladnia. Ép eszű halandó nem vetemedik ilyesmikre, de a gabonaevő meglepetten tapasztalta, hogy van rajta kívül még szép számmal olyan kétlábú, aki nem ezen humanoidok csoportját gyarapítja, és szintén ott van a konditeremben.
A tíz futópad nagyon rendben volt, mármint a helyzetüket tekintve: nyugodt-bárgyún bámultak ki az üvegfalon túlra, a hideg, lassú városra, ahova nem kívánkoztak, és inkább böhöm nagy testükkel aludtak tovább, miközben hátukon kapirgált néhány elmebeteg. Na ezek közt volt a magassarkús is, aki gyors tempós gyaloglásba kezdett, majd tíz perc után sűrűn korgásba. Mármint a pocija, mert az hevesen tiltakozott az energiaátvitel eme módja ellen. Barátnős életmentő keksz után uzsgyi a futópad újfent, és már épp belejött az egészbe, mikor hirtelen futópad megállt, ő majd orra bukott, és edzőfelügyelő bácsi kiáltása szelte ketté a termet, hogy Katiiiiii! Ja kérem, hogy lefagyott a rendszer, mert nem bírta a terhelést? Annyi baj legyen! Egy kattintás és működött minden megint. A szaladni vágyók pedig hopp fel a szalagra, és kezdték elölről. Szép volt az élet fél órán keresztül, majd futópad stop, a nő leesett másodszor is, és már kezdett gyanússá válni a dolog. Itt kérem szépen összeesküvés folyik a háttérben, vagy valaki elhozta a gyerkőcöt bébiszitter híján és a kis vadóc most így áll bosszút anyucin. Na de három a magyar igazság, úgyhogy a menetrendszerű harmadik leállás is érkezett hamarosan, viszont addigra a rövidszoknyás szerencsére elgyalogolt a Parlamentig – mert az ugye körülbelül hatvan percre van, úgyhogy egy kis furcsa imbolygás után, amit a kezelhetetlen, maga alól mindenáron kitáncolni akaró lábai okoztak, indult is az edzőterem kellemesebb része felé.
Szép, meleg, gőzös kabin, szauna a neved, de jó is ott ücsörögni, beszélgetni, bekómázni. A nyárimádók tudják, milyen az a jó kis illúzió, hogy télvíz idején egy csöpp augusztust varázsolunk magunknak, és aztán fürdőruhában kiállunk az erkélyre és boldogan nézünk körbe, hogy mellettünk nagykabátban tipegnek a csúszós úton mások, mi meg, lám, Schirilla Györgyöt játszunk. Aztán vissza a kabinba és folytatás kifulladásig. Na jó, a párizsit dugdosó bevallja becsületesen, hogy őt nem faragták finnből, sem norvégból, sem svédből, szóval a hideg dézsás lubickolást bátran kihagyta, de még a zuhanyt is. Csak módjával, mindig az arany középutat kell járni, ugyebár.
Otthon aztán érezte a sejtjeiben, hogy végigment rajta az úthenger és hogy jót fog este aludni. Csak Manó nem értette, hogy minek sietett el valahova a kétlábú reggel, ahonnan úgy jött haza, mint akit összevertek, mert ezt az állapotot Ő is garantálta volna neki, igaz, kicsit más módszerrel, de frankó eredménnyel, az biztos. Na nem baj – gondolta a Gombszemű -, majd holnap megmutatom neki, hogy itthon is lehet egy jót izzadni!
