Gyönyörű dallam ébreszti a nőt délelőtt, nyoma sincs a vekker csörömpölésének. Odakint csiripelnek és egymáshoz bújnak a madarak – és nem azért, hogy melegítsék egymást. A konyha felöl finom, tejszínes kávé illata száll a szoba felé, és Manó feltűnően kedves ma és lágyan dorombol a paplan tetején elnyújtózva. Aztán csengőszó muzsikál varázslatosan, mígnem ajtóhoz perdül a göndörhajú, és kitárja szívét a napsütötte világnak. A rákacsintó hatalmas csokor vörös rózsa mögül alig látszik ki a futár kobakja, de míg az előkerül, vidáman dúdolja a küldönc a mosolygó, citromsárga színű selyem köntösben elbújó magassarkúsnak, hogy van ám benne egy üzenő kártya is! További szép napot!
A hatalmas nappaliba lépve csodálatos, bizsergető érzések lágy ölén himbálózva lassan olvassa a rövidszoknyás a sorokat, melyek neki íródtak, szerelmetes, fehérlovú királyfi tollából: Imádott egyetlenemnek, akiért oda vagyok meg vissza! Úgy hiányzol, mint levesből a só, csak az enyém légy, délután érkezem! D
Metlakit alig érintő pihe-puha, libbenő léptekkel kiperdül a fürdőbe a gabonaevő, és a masszázsfürdő habjai közé vegyül, hogy testét átadja a teljes felfrissülésnek és átszellemülésnek, miközben az automatikus hifitorony bekapcsolja magát és már szól is a Miss you a hosszúnevű együttestől.
Percek vagy órák telnek el így a félálommal teli kádban, a gondtalan, édes élet illékony falai közt, mikor egyszer csak elsötétül minden és a kétlábú szemei kipattannak.
Te jó ég, Gombszemű! Mit csinálsz? Mássz már le a fejemről, ne dagaszd a füleimet, felkelek annélkül is. Mire a Radarfülű így válaszol:
Jó reggelt drága párizsit dugdosó! Ideje kikelni az ágyból! Üres a tálkám és játszanunk is kéne már. Ja, hogy rózsaszínűt álmodtál? Agyadra ment a Valentin nap, az a te bajod.