Nincs kizárva, hogy a göndörhajúból riói karneválon táncoló, csípőt ringató, popsit rezegtető, tollas fejdíszes, néger csajszi váljék. Ha sokat gyakorol, persze. Végül is a göndör haj már megvan, már csak a salsa rejtelmeit kell elsajátítani és akkor lehet is felülni a repülőre, és irány Brazília!
Az úgy volt, hogy a nőt meglepték karácsonyra egy kuponnal. A szép, narancssárga ingyen belépő vigyorgott, mint a tejbetök, nem volt hát mit tenni, a januári egyhangúságot és hideget meg kellett törni egy kis táncikával. A rövidszoknyás imád táncolni, neki mindegy, hogy mit, csak jó legyen. De azt mégsem gondolta volna, hogy a tánctanár vezényszavára mozdított karok és lábak kusza mozdulataiból ilyen nagyszerű dolog alakuljon ki, mint a salsa. Az egymás után tartott két óra felér egy aerobikedzéssel, sőt annál sokkal jobb, mert itt még pasik is vannak és nevetni is lehet. Nem a kedves férfiakon, ugyan kérem! Saját magunkon és a tanár poénjain. Úgy ám. Hiszen melyik nőszemély mosolyogná meg diszkréten ama úriembert, aki csárdást meghazudtoló lépésekkel topog előre-hátra, jobbra-balra - mikor merre kell -, csak éppen rossz terembe csöppent, mert a magyar néptáncnak itt híre-hamva sincs. Vagy ki merne itt kacarászni szelíden azon a férfiún, aki izzadó tenyérrel próbálja kézben tartani a dolgokat és éppen aktuális táncpartnerét, hogy az izzadó, egyéb testrészeiről már ne is beszéljünk. Akkor már mégiscsak jobb, ha úgy hozza a véletlen, hogy pár perc erejéig az a fiatalember a párizsit dugdosó partnere, akinek úgy tekereg mindkét lába tánc közben, mintha paradicsompasszírozót hajtana az ember, és a hullámokban kibukó masszát látná maga előtt. Aztán van még néhány kedvenc, ismerős arc, például a hosszú hajú rockersrác, aki tuti gitárnak képzeli a lányokat, úgy döntögeti a mellkasát tánc közben – vele vigyázni kell, nehogy egy szép napon lefejelje a kétlábút. És érdemes odafigyelni a sárga pólós fiúkára is, mert ő például nem a barátnőjével jár a klubba és ráadásul még helyes is. A magas mérnökember, vagy tanár úr szintén szimpatikus, főleg azért, mert nála lehet érezni a mozdulataiból, hogy mit akar, milyen lépést produkáljon mellette a gyanútlan rövidszoknyás – aki mellesleg táncórán fekete joggingnadrágban és barna edzőcipőben ropja. És óra végén mindenki jóleső érzéssel távozik, mert itt mindenki ügyes volt, mindenki tanult újat, és mindenki szeret mindenkit, és mindenki egyenértékű, és mindenki fontos, és különben is don’t war, make love!
Csak az a kár, hogy nincs havonta egy karácsony, mert mára már elfogyott a bérlet, hiányolni fogják a magassarkúst az óráról és neki is hiányozni fognak az édes, táncolni tanuló férfiak……
