Az ember mindig filózott olyan dolgokon, amik eléggé távol állnak az egyszerű kérdések megválaszolásától, úgy mint ki viszi ma le a szemetet, a gyerek, vagy Béla? Vagy milyen színű inget vegyek ma fel, pirosat vagy lilát? A bonyolult, nehezen felfogható, szinte elképzelhetetlen vagy megmagyarázhatatlan úgy vonzza a homo sapienst, mint tűt a mágnes. Hogyan is élhetnénk örökké? Mi történik a halál után? Mi az a végtelen? Mi is az az idő? Létezik-e örökmozgó, s ha igen, akkor az milyen? Rengeteg tudós évtizedeken át kutatta az utóbbi kérdésre is a választ, megalkottak kütyüket, szerkezeteket, nevenincs izéket, de előbb-utóbb mind abbahagyta a működést. Pedig figyelembe vették a fizikai, kémiai és mindenféle törvényeket, és papíron nagyon is igazolták állításaikat. Ám a valóság meghazudtolta őket, és minduntalan kudarcba fulladt az erőfeszítés.
Nos, tisztelt publikum, a göndörhajú itt és most szeretne egy óriási bejelentést tenni: nem szükséges a további erőlködés, és pénzkidobás, nem kell belebetegedni sem az idegtépő sikertelenségekbe, mától elérhető a perpetum mobile! A nő megtalálta és szívesen megmutatja a világnak is. Mindössze egy jelképes belépőt kér cserébe – ez lehet egy márkásabb Whiskas cicakonzerv, vagy egy négydarabos alutasakos marha vagy tonhal, de ötkilós Gourmet csirkés száraztáp is megteszi.
Ja, az örökmozgót pedig úgy hívják, hogy Manó.
