Szabadidejében mindenki azt csinál, amit akar. A nő például Manózik. Vannak, akik kocognak, mások otthon olvasgatnak, megint mások bulizni járnak. Külön tábora van az extrém sportoknak is. Lehet ugyebár magas helyekről gumikötéllel leugrálni, aztán várni, hogy az visszarántson. Vagy ugyanezt csinálni ejtőernyővel, és csak az utolsó pillanatban kinyitni azt, hogy az adrenalin már majd kirobbanjon az ember agyából. A vizek szerelmesei is találhatnak épp elég veszélyes mókát, ha már a szimpla dolgok, mint úszás, vitorlázás vagy vízisízés nem jönnek be. Ott van például a lecsordogálunk egy hegyi patakon, ami menet közben meredek sziklákon kanyarog, slussz poénként pedig zuhatagban végződik. De az is szép, mikor összekötjük az ejtőernyős ugrást a snowboarddal, és siklunk a levegőben. A hegyek meghódítását is próbálgatja az ember, több-kevesebb sikerrel. A természet legyőzése nem mindig megy könnyen, és ez a kihívás sokakat lázba is hoz rendesen. A göndörhajúnak az már elég extrémnek számít, hogy bizonyos magasság után az ember csak oxigénpalack segítségével kap levegőt.
Szóval akár zenét hallgatunk békésen, akár rendszeresen mozgunk az élethez való egészségtudatos hozzáállásunk végett, akár extrém sportolgatunk, akár hegyeket hódítunk, mind-mind teljesen önszántunkból tesszük. Vagy valakinek odaszorítják a pisztolyt a kobakjához, hogy ugorjon már egy kis bungee jumpingot?
A magassarkús nem érti, miért kell azon csodálkozni, ha valaki sportolás közben, harc közben, vagy hegymászás közben megsérül. Az úgymond benne van a pakliban. Ha valaki ezt a kockázatot nem akarja vállalni, akkor az maradjon a sakknál, vagy a rejtvényfejtésnél, a tuti biztosnál. De ha arra adja a fejét, hogy irdatlan magasban vagy mélyben, vagy hidegben, vagy melegben, azaz veszélyben műveljen dolgokat, és akár meg is haljon közben, akkor a következményeket vállalja.
Persze sajnálatos, ha valaki rosszul jön ki egy ilyen vállalkozásból, de a rövidszoknyás mégis jobban sajnálja a természeti katasztrófák áldozatait, mert azok valóban áldozatok.
Egy Himalájáról lezuhanni, vagy lavina alá temetődni biztosan nem vicces dolog, de minek keresni a bajt? Kérte tán a Mont Everest vagy a Mont Blanc bárkitől is, hogy ugyan gyere már és állj a legmagasabb pontomra? Semmi ilyen benyújtott kérvényről nem tud a párizsit dugdosó és Manó sem.
Ezért aztán a kétlábú marad inkább a mozinál, és megnézi a Jégkorszakot, ha havat, jeget, meg hegyeket akar, másszák azt az állatok. Nekik az sokkal jobban megy, és még csak nem is csinálnak belőle nagy ügyet, ha élelemszerzés, vagy vándorlás, vagy menekülés közben érintik a hegycsúcsokat….
