Tulajdonképpen örülni kellene, hogy az ember a gazdasági válság ellenére is gyarapodik, terjeszkedik, növekszik. És a rubensi idomok is tetszettek anno egy csomó férfinak, szóval a nő igazán nem panaszkodhatna. DE! Az a fránya mérleg akkor sem lesz a göndörhajú barátja, ha a fene fenét eszik, vagy piros hó esik, vagy a hegy megy Mohamedhez. Mert mindennek az a kíméletlenül őszinte, idegesítő, sokkoló, dühítő, elborzasztó, kiakasztó, hihetetlen, undok, gonosz, hazudós mérleg az oka! Ha ő nincs, akkor még mindig szép az élet, a hideg télnek is mindjárt vége, na meg a karácsonyi tiramisuból is nyugodtan lehetne enni kétszer. De mivel mégis létezik Őnagysága (a nő le merné fogadni, hogy női lélek lakozik minden szobamérlegben) és a nő ezer éve be is szerezte őrült pénzpocsékolási hajlamból, ezért most főhet miatta a feje, hogy a cipős polc alatt élő micsoda mi a csodát fog mutatni, ha megint rááll. Ugyanis pár napja a nő elkövette azt az eszement hibát, hogy rámerészkedett a Hazudósra és az három kilóval többet mutatott, mint szokott. Azóta a göndörhajú bálnának képzeli magát és titkos haditervet szövöget a felszedett pluszok ellen. Csak hát nagy a dilemma kérem szépen. Mert ellenérvek is vannak garmadával az ominózus „Mikortól diétázzon a nő?” kérdésre. Pont most, karácsonykor? Azt nem lehet! Minden rokon kitérne a hitéből és vérig sértődne, ha a göndörhajú nem enné végig az ünnepi menüket. Az évszak is a fogyi ellen van, hiszen az állatok is erre az időszakra szednek fel pár kilót, és hát a zsírréteg melegen tart. Vagy legyen ez egy újévi fogadalom, hogy „Januárban leadom mind!” és akkor nyert a nő még egy egész hetet? A legegyszerűbb az lenne, ha a göndörhajú fogná, és szépen kihajítaná a kukába a lelkiismeret furdalásával együtt ezt az álnok Nőszemélyt…
Aztán a lázadás és a düh múltával a nő belenyugszik a jelenbe (nem a parkettára és a padló ferdeségére fogja az ingadozás tényét), előveszi az akaraterejét meg a hiúságát és este már csak mandarint meg teát vacsorázik. Közben pedig ferdén tekinget a Gombszeműre, aki a kályha előtt nyújtózkodik, és nem érti, hogy hogy a csudában lehetséges az, hogy Manó semmit sem hízik, pedig nem jár kocogni, soha nem diétázik, és egész álló nap csak alszik?! A nap végére rájön, hogy sürgősen cserélni akar Manóval, csak egy kérése volna: hadd mehessen néha vásárolni!
