Van apró szörny és nagytermetű. Van undorító, nyáltól csöpögő, zsíros tapintású, messziről bűzlő, és van üde, barátságos, kedves, ölelni való. Van ijesztő, ronda, félelmetes kinézetű, és van vicces, idétlen, mulatságos képű. Akad rossz szándékú és olyan, aki nem tudna a légynek sem ártani. Fellelhető városlakó fajta, és van, amelyik barlangban él. Némelyik hosszú életű, igen hosszú, más eltávozik odaátra, még mielőtt megmutatta volna magát a nagyérdeműnek. És van, amelyik soha el nem pusztul. Hosszú a lista, még jó, hogy nem kell mind beszereznie a göndörhajúnak, mert bajosan férnének el kicsiny otthonában.
A legveszedelmesebb mégis beköltözött a ruhásszekrényébe – hova máshova, hiszen gardróbja nincs. Az új, hívatlan, és nagyon kellemetlen vendég mindig váratlanul jön elő és telepedik a nőre. Nem akar ő semmit, csak idegesíteni, kikészíteni, megbetegíteni, kigolyózni a magassarkúst. Manóval sem akar foglakozni, sőt, Manó egyáltalán nem is érdekli. Milyen kár! Olyan jó volna, ha már ki tudja meddig itt lebzsel a békés angyalföldi házban, legalább valami hasznát vehetné a gabonaevő, és néha játszana a Gombszeművel. De nem. A szörny csak fogja magát és bejelentés nélkül a nap bármely percében, de leginkább este hat után előbújik és el kezd sugdosni a kétlábú fülébe. És amiket sustorog, az igen ijesztő. Először csak feltételes módban kotyog – ilyeneket, hogy Mi van ha….., meg, És ha éppen…, és Valószínűleg most…… -, majd kijelentéseket tesz, végül pedig határozottan kiabál. És ráveszi a rövidszoknyást szörnyű cselekedetekre, mint amilyen a neten nézd meg ezt és ezt, meg kattints ide és ide, pedig a nőnek esze ágában sincs ilyet tenni, mégis úgy mozog kezében az egér, mintha asztalt táncoltatna.
Az okos emberek azt mondják, hogy nem szabad hagyni, hogy a kis alak eluralkodjon rajtunk. Ám ha mégis ezt tenné, akkor is legyőzhető. Nem kell vele foglalkozni, és akkor megunja a dolgot, tovább áll. És amúgy is rengeteg helyre kell még mennie, ezer más célszemélyt kell boldogítania, nagyon elfoglalt teremtés. Szóval semmi sem tart örökké, és ahogy jött, hopp, el is tűnik, észre sem venni többé.
Ja, hogy eddig nem is mondta a párizsit dugdosó, hogy kiről van szó?
Ó, hát A monsterről! Kicsi, drága, zöld szörnyeteg, féltékenység a neved…….
