Nem, nem bolondult meg a göndörhajú. Inkább nagyon is bátor cselekedet volt tőle, hogy elment a castingra, hiszen tudta, hogy a jelen lévők átlag életkora nem fogja meghaladni a 25 évet, az övé meg egy tízessel is több ennél. A rövidszoknyást ez nem érdekelte. Arra volt kíváncsi, hogy mi a csudát akarnak majd csinálni az ember hajával. Merthogy ilyen válogatás is van kérem szépen, hajas. A fodrászszalon nagyon elit volt, a fodrászok nagyon öntudatosak, meg kicsit gömbölyűek és nagyszájúak. Vagy inkább önteltek, beképzeltek és nagyképűek. A modelleket mindenesetre semmibe vették, csak saját szereplésükkel voltak elfoglalva. Ezalatt lassan körvonalazódott a nő számára, hogy itt két verzió lehetséges: A) vágnak és festenek, B) extravagáns kontyot készítenek a tincsekből. És az így megalkotott hajkölteményekkel valahol a Balaton környékén, valamikor nemsokára, majd végig kell menni a kifutón vagy legalábbis a teremben erre a célra kialakított körön, és jól megmutogatni azt az ott lévő nem lehet tudni kicsodáknak, és azt sem, hogy miért gyűlnek ott össze ezek a szupertitkos meghívottak, vagy vendégek. És lesz még egy másik alkalom is, az egy kicsit valamikor a közelebbi jövőben, de arról még ennyit sem árultak el, hogy miféle, holféle.
Miután a párizsit dugdosó felmérte a helyzetet: A) az ő haja még túl rövid egy kontyhoz, B) festeni és belevágni nem fognak a fürtjeibe – elég volt az elmúlt húsz év negatív tapasztalata, a sok hozzáértő hajtudós, aki mind frankón olyanra vágta le a parókáját, amilyenre több mint fél órán keresztül kérte, hogy tegyék, és ezért tart most ott, hogy saját magának önmaga a hair stylistja és vágója -, nincs értelme tovább asszisztálni a pukkancsoknak, a második meccs előtt angolosan elhagyta a terepet.
Azért nem adta fel, legközelebb is elmegy castingra, ha hívják, hiszen ezer más is van, nemcsak a fejszőrzet-téma. Gondoljunk csak a bokára, például. De jól hangzik a könyök, a szemöldök vagy a kisujj-válogatás is.
